(24. fejezet) Fordulat...

Max már nem tudta élvezni az este további részén. Végig csak Roonie csókja járt az eszében.
Másnap próbálta hívni délelőtt, semmi...délután, semmi.... este úgy döntött hogy átmegy hozzá és személyesen beszél vele. Csöngetett. Roonie nyitott ajtót. Ahogy meglátta Maxet hirtelen öröm és szégyen is egyaránt mutatkozott a szemében.
-Szia. Bemehetek?!-kérdezte halkan Max.
-Szia. Gyere...-és kitárta előtte az ajtót.
-Család?-kérdezte Max remélve hogy nincsenek otthon és nyugodtan tud a lánnyal beszélni.
-Színházban vannak. Majd csak éjfél fele érnek haza. Nekem nem volt hangulatom menni.-válaszolt fejét lesütve Roonie.
Egyszer csak azt veszi észre, hogy  Max közeledik hozzá nagyon lassan. Ekkor már felemelte a fejét. Gyorsan elkezdett beszélni:
-Figyelj, ami tegnap történt arra nincs magyarázat tudom. Én is meglepődtem magamon. Nem tudom mi van velem....
-Én tudom!-vágott a szavába Max és a falhoz tolta Rooniet. Mélyen egymás szemébe néztek.
-Ismét mondom...én tudom mi van veled...-suttogta a fülébe.
Megcsókolta Rooniet. Roonie is visszacsókolt.
Nagy csend... semmi zaj...semmi nesz... Roonie egyszer csak feleszmél. Egyikőjük sem tudta mit történt.
-Max!...ezt ne!-tolta volna el magától de Max visszahúzta és még egyszer megcsókolta.
-Max!...ne csináld!! Nem szabad...ne!-és elengedte a srácot akit eddig a percig szorosan húzott magához.
Ám a fiú megint visszahúzta:
-Roonie...én bevallom...szeretlek! Az életemnél is jobban! Mindentől féltelek, és védeni próbállak. Amióta megláttalak azóta féltelek...az életemnél is jobban. Féltelek! Nagyon! Nem tudom mi történik velem, miért jöttem össze Brookkal...de tudom! Mert mindenben rád emlékeztet! Nem bírom nélküled! A szívem megszakad hogy fájdalmat okoztam neked!! Ne haragudj rám!! Szeretlek Roonie! A féltékenységbe majd bele döglöttem amikor te Ryannel jártál....ezvan...-jegyezte meg végül halkan és már fordult volna el hogy hazamegy mert totál hülyét csinált magából, de nem...most Roonie húzta vissza:
-Ha most kimész innen akkor én nem akarlak többet látni. Ne hagyj itt...-mondta Roonie.
Max ezen szavak hallatán visszafordult és a lány szemébe nézett:
-Akkor... ez most azt jelenti amire gondolok?!-mosolyodott el félénken.
Erre Roonie arcán hatalmas mosoly, és:
-Gyere ide!!!-kiáltotta el magát és odafutott Maxhez, átölelte, megcsókolta(a változatosság kedvéért:)
-Szeretlek de nagyon! Erre akkor jöttem rá amikor megláttalak Brookkal. Tényleg vele mi lesz? Jaj te jó ég de hülye vagyok!! Úr isten, éppen most nyúltam le egy olyan srácot akinek barátnője van!!-kezdett pánikolni Roonie, de Max kézen fogta és megölelte:
-Hey nyugodj le! Délelőtt beszéltem vele, elmondtam neki azt amit neked is mondtam. Nem tudtam előre hogy mit fogsz rá reagálni de reménykedtek hogy így. Szóval elmondtam neki és megértette.-mondta.
-Ilyen jól reagált?!-kérdezte Roonie.
-Igen. Elfogadta. Belátta hogy jobb lesz ez így. És örült annak hogy én boldog leszek.-mondta.
-Éééés??? Szerinted boldog leszel?!-kérdezte sejtelmesen Roonie.
-Háááát....összefoglalom:megnyertük a tegnapi kosármeccset, ötös lett a fizika dolgozatom, van két haverom akikre mindig számíthatok és mától velem jár a világ legcsodálatosabb lánya....mi kell még?!-nevetett Max.
-Pizza és mozi. Elmegyünk?! Írok anyuéknak egy üzenetet.-ajánlotta Roonie.
-Hogyne! Induljunk!-válaszolt Max.
-Na akkor egy kicsit kipofozom magam felnyomok egy kis alapozót meg szemfestéket és mehetünk!-indult volna el Roonie de Max odaszólt neki:
-Nem kell smink! Te így is szép vagy! Nekem így is tetszel. Szóval ha másnak akarsz tetszeni akkor menj és sminkeld ki magad!-játszotta a sértődöttet.
-Jólvan te!...Csakhogy örüljél nem festem ki magam de ha bárki beszól a fejem miatt én téged ütlek meg! világos?!-fenyegetőzött Roonie.
-Jajj már te erő-benő!! Ha ráérek majd félnek! Na induljunk!-kézen fogta barátnőjét és elindultak pizzázni...